Elsőre talán furcsa a cím, ha azonban végig olvassuk beláthatjuk milyen veszélyeket rejthet a csupán könyvvitelre korlátozott „eszközgazdálkodás”, ha nem terjed ki eszközmenedzsmentre.
Az eszközök egyéni élettartamuk alatt elhasználódnak. Az értékcsökkenés lehetséges okaként az alábbi kettőt szokás megjelölni:
- fizikai kopás – fizikai elhasználódás
- erkölcsi kopás - fizikai elhasználódástól független, műszaki fejlődés következtében fellépő érték csökkenés.
Optimális esetben a kettő egybeesik.
Hová sorolhatjuk be a „közös ló” esetét, amikor is egy eszköznek nincs felelőse?
Használom, de nem vagyok érte felelős? Az állóeszköz tehát már-már forgóeszköz akkor is, ha nem gyártunk? Elfogadjuk, hogy a használat módjától, -intenzitásától függetlenül rövidebb távon beépül a használatát támogató folyamatba, mintegy készletként viselkedik egy szolgáltatásban?
Szolgáltatások esetén nehézkes kifejezni a tárgyi eszköz kihasználási mutatóját, különösen, ha nonprofit tevékenységről beszélünk, itt ugyanis felvetődik a termelési érték meghatározásának problematikája.
Gazdálkodási feladatunk a gazdaságos fizikai élettartam növelésére is ki kell, hogy terjedjen.
Az eszköz életciklusában egy dolog fix, mégpedig a bekerülési értéke, az összes többi ráfordítás a tárgyi eszköz teljesítőképességével összhangban az üzemeltetési, karbantartási és javítási költségektől függ.
Célunk tehát ezen költségek minimalizálása az eszköz maximális kihasználása mellett.
A tárgyi eszközök visszahatnak a termelésre, szolgáltatás nyújtására, mivel
- a termelési folyamat színvonalát meghatározzák,
- a felhasználók termelékenységét befolyásolják,
- a vállalkozás, közszolgáltatás teljesítőképességét befolyásolják.
Mind a műszaki, mind a gazdasági élettartam szinten tartásának egyik eszköze lehet a fizikai tárgyi eszköz gazdálkodás, eszközmenedzsment.
További cikkek:
Fizikai eszközmenedzsment |
Információ feldolgozás |
Eszközgazdálkodási kultúra |
